A Hapoel Beer Sevával Izraelben bajnoki címet nyerő ügyfelünk, Korhut Mihály a napokban a Nemzeti Sportnak adott hosszabb interjút. A válogatott védő miben erősebb az izraeli liga az NB I-nél, beszélt a neki szóló szurkolói dalról is.
– Sok aláírást osztott ki szombat este óta?
– Annyira nem, kaptunk három szabadnapot, ki is használtuk, a feleségemmel és a barátainkkal elmentünk Eilatba a Vörös-tengerhez, éppen onnan tartunk hazafelé – mondta a Nemzeti Sportnak Korhut Mihály, aki már az első szezonjában bajnok lett a Hapoel Beer-Sevával, miután szombaton 2–1-re nyertek a rivális Maccabi Tel-Aviv otthonában.
– De nyilván megünnepelték a címvédést.
– Csak szolidan. Persze a pályán, hazafelé a buszon és az Óvárosban is volt pezsgőzés, ám szó sem volt hajnalig tartó mulatozásról. Május másodikán volt a Függetlenség napja, ilyenkor mindenki a családjával van. Ám ami késik, nem múlik, néhány hét múlva lesz szervezett buli a szurkolókkal.
– A pezsgő mellett esetleg a pálinka is előkerült?
– Sajnos nem, pedig nagyon jó lenne már egy kis hazai, természetesen szigorúan csak a bacilusok miatt. De az ittenieknek erős. Egyszer hoztunk a feleségemmel, nekik azonban nem jött be, nincsenek hozzászokva.
– És önök hozzászoktak már a kinti élethez?
– Szerencsére mindketten barátkozós típusok vagyunk, ám még a vártnál is hamarabb beilleszkedtünk. Nagy vendégszeretettel fogadtak minket, és az sem hátrány, hogy remek az időjárás, harminc kilométerre van a tengerpart. Ámbár azt mondják, július-augusztus környékén elviselhetetlen lesz a hőség. A hébert is tanulgatom, nem könnyű nyelv, maradjunk annyiban, jó, hogy az emberek kilencven százaléka beszél angolul. A város és az ország is nagyon szép, van bőven látnivaló, csak az itteniek vezetési stílusával kellene megbarátkozni. A sávokat jószerével nem ismerik.
– Ami azt illeti, a Beer-Sevába is egyből beilleszkedett, huszonkét meccsen játszott, és csak egyszer cserélték le, alapembere a bajnokcsapatnak.
– Egyből megkaptam a bizalmat, és sikerült bent ragadnom a csapatban. A visszajelzések alapján a szurkolók is elégedettek a teljesítményemmel, úgyhogy ezen a téren sincs okom panaszra.
– Jól láttuk, hogy a hétvégi, Maccabi Tel-Aviv elleni találkozót követően zengett-zúgott a Misi Korhut, állé! kezdetű nóta?
– Hihetetlen élmény volt! Itt az a szokás, hogy a szurkolók minden játékosnak írnak egy rövid indulót, amelyet a bemelegítés előtt elénekelnek neki, ám ezúttal a meccs végén is rázendítettek.
– Volt is miért. A Debrecennel nyert három bajnoki címe mellett ezt hova helyezi a rangsorban?
– Ez volt a negyedik, amit megnyertem, minden bajnoki címet ugyanúgy kezelek, remélem, lesz még alkalmam hasonlót átélni. Ha mégis választanom kell, a legszebb, amikor a Lokival 2012-ben veretlenül lettünk bajnokok. A mostani viszont azért különleges, mert légiósként, új környezetben nyertem, a magyarnál erősebb bajnokságban.
– Miben erősebb a kinti liga, mint az NB I?
– Gyorsabb a játék, jobban kell koncentrálni, és a párharcok is sokkal keményebbek. Noha itt is vannak gyengébb csapatok, egyik ellen sem lehet biztosra menni.
– Ehhez képest a legutóbbi tíz mérkőzésüket megnyerték, és 69–16-os gólkülönbséggel állnak az élen, ami alapján kiemelkednek a mezőnyből.
– Tényleg nagyon egyben vagyunk. Aki látott minket az Európa-ligában, tudja, valóban jó a csapatunk, tele ügyes, technikás játékossal, akik mentálisan és erőnlétileg is csúcson vannak. A sorozatban megnyert tíz meccs egyébként – úgy tudom – klubrekord. Az előző fordulóban pedig húsz év óta először nyertünk a Maccabi Haifa otthonában, az ilyen diadalok is kellettek ahhoz, hogy bajnokok legyünk.
– Melyik találkozóra emlékszik vissza a legszívesebben?
– A legutóbbi a bajnoki cím miatt mindenképpen az első helyre kívánkozik, de ha nem csak a bajnokságból választhatok, az Internazionale elleni Európa-liga-meccset mondanám. A San Siróban mutatkozhattam be a csapatban, ráadásul nyertünk is 2–0-ra, felejthetetlen este volt.
– Miben fejlődött, amióta Izraelbe szerződött?
– Mentálisan sokat erősödtem, magabiztosabb lettem, és sokan mondják, hogy jól láthatóan izmosodtam. De taktikailag is fejlődtem, mivel több játékrendszerben futballozunk.
– Azt kapta, amit várt, amikor tavaly nyáron Izraelbe igazolt?
– Látszott, hogy erős, ambiciózus gárdáról van szó, amely bajnokként bejutott az El-be, nekem is az volt a célom, hogy bajnoki címet nyerjek, hála istennek, ez a vágyam már teljesült is.
– Mi lenne a következő?
– Bár hátravan még három forduló, a következő nagy cél egyértelműen a Bajnokok Ligája-indulás. Szerintem készen állunk rá, az Európa-ligában is bizonyítottunk, a Southamptont és az Intert megelőzve továbbjutottunk a csoportból. Tavaly a Celtic elleni BL-rájátszásban, vagyis az utolsó akadályban bukott el a Beer-Seva, ezúttal szeretnénk a nemzetközi porondon is előrébb lépni.
