A három Center Sportos kerettag közül Korhut Mihály lépett pályára a lisszaboni Portugália–Magyarország (3–0) vb-selejtezőn (Eppel Márton és Holman Dávid is a keret tagja volt), aki végig is játszotta a meccset. Ez volt a 9. válogatott találkozója, a legutóbbi 3 tétmeccset kivétel nélkül végigjátszotta a nemzeti csapatban. Az izraeli Hapoel Beer-Seva légiósa a Nemzeti Sportnak adott interjút a mérkőzés kapcsán.
– Túltette már magát a vereségen?
– Tíz perccel ezelőtt landolt a gépem Izraelben, fent is volt időm gondol-kodni – mondta hétfő délután Korhut Mihály, a Hapoel Beer-Seva 28 esztendős hátvédje, aki a válogatott szombati, lisszaboni vb-selejtezőjén kilencven percet töltött a pályán.
–És mire jutott?
– Sosem könnyű a vereségen túllépni, egy sportolónak mindig rosszulesik, ha legyőzik. De van, amikor ki kell mondani, hogy jobb volt az ellenfél. Nem szabad összezuhanni. Jó néhány óra eltelt a lisszaboni kilencven perc óta, többször is lejátszottam magam- ban a szombat este történteket, s látni kell, Portugália jobb nálunk, erősebb csapat. Van, amikor a vereség nagyon fájó és bosszantó, és van, amikor kevésbé.
– Öt védővel kezdtünk – nem volt zavaró az új hadrend?
– Kétségtelen, hogy a válogatott az utóbbi időben nem játszott ebben a rendszerben, izraeli klubomnál azonban gyakran alkalmazzuk az ötvédős felállást. A Beer-Sevánál a tekintetben könnyebb volt a helyzetem, hogy a nyáron egyedüli új játékosként kellett beilleszkednem egy már jól működő rendszerbe. A válogatottnál az edzéseken sokat gyakoroltuk a mozgásokat, mégis új volt a felállás az egész csapatnak. Az elején még jól működött a védekezésünk, csakhogy jött a portugálok első gólja.
– Majd gyorsan a második is…
– Na igen. Sajnos túlságosan is gyorsan kaptuk a másodikat, és ez végképp borította a forgatókönyvet. Megvolt az elképzelésünk, hogyan kellene feltartóztatni a portugálokat, és miként lehet eljutni a kapujukig. Csakhogy ezt követően felesleges lett volna kivárásra játszani, futni kellett az eredmény után. A szünetben Bernd Storck szerkezetet is váltott, a fordulást követően más felállásban, négy védővel jöttünk ki. Próbáltunk változtatni, szépíteni, ám sajnos nem sikerült.
– Milyennek érezte belülről a mérkőzést? Szenvedéssel telinek?
– Abszolút nem. Az első hazai gólig szerintem kifejezetten kulturáltan futballoztunk, nem rugdostuk el a labdát. A két gyors gól azonban megviselt minket lelkileg. Idegenben, az Európa-bajnok otthonában két ilyen gól egy magyarnál erősebb válogatottat is megfogott volna. Nem mentegetőzésül mondom, de a szünetet követően legalább nem estünk össze, volt tartásunk. Ez mindenképp a pozitívumok közé tartozik.
– A továbbjutásnak, az oroszországi világbajnokságnak ezzel búcsút is inthetünk. Egyetért ezzel?
– Az eszem azt mondja, igen. Ám az a típusú srác vagyok, aki nem adja fel a harcot, amíg minimális esély van. Matematikailag még odaérhetünk a csoport második helyére. Sok mérkőzés van hátra, márpedig a futballban minden megtörténhet. Soha ne mondd, hogy soha! Még akkor se, ha az ellenfél erősebb nálad!
